A nagy búcsúzkodás

túl sokszor integettünk már
és remegő kézzel állunk ma is
óvatos szavakat próbálunk
gyantás fiókokból elővenni

egyet kívánok csak az előtted álló útra:
Ne legyen olyan,
amit gyávaságod miatt nem teszel meg!

… de ezt te már tudod is.

Budapest, 2017. október 1.
Reklámok

Földrengés

árvaságtalálkozásaink
fájdalomintegetéseink
viharcsendjeink
tudatlan tévelygéseink
mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket
a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban

már látni az utolsó homokszemeket
elfogy az időnk

nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban

már hallom az utolsó homokszemeket
forduljunk meg!
siessünk haza!

Budapest, 2017. szeptember 9.

Szelfi

lehetsz bárhol és bármikor
lehetsz vidám vagy búskomor
lehetsz távol és
        – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe –

lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó
Sosem fogod tudni magad megörökíteni.

Bárhol és bármikor

 

Minden nap

Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban
Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől
Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal
Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink
Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink
Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján
Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban
Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül

Budapest, 2017. szeptember 9.

Nap-tár 2

Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.
Kedd van. Azt javaslom, hogy legyünk csendben még egy kicsit.
Szerda van. Azt javaslom, hogy üljünk le egy kicsit.
Csütörtök van. Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit.
Péntek van. Azt javaslom, hogy lóbáljuk a lábunkat egy kicsit.
Szombat van. Azt javaslom, hogy legyünk hálásak és hallgassunk egy kicsit.
Vasárnap van. Azt javaslom, hogy az égre feltekintve ünnepeljünk egy kicsit.
Hétfő van. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit.

Budapest, 2017. július 23.